A víztisztítás védelmet nyújt a csapvízben lévő baktériumok, klórozási melléktermékek és karcinogén (rákkeltő) alkotórészek ellen. A baktériumok vérhast, a klórmaradványok vetélést, magzat-fejlődési rendellenességeket, csecsemő-, illetve kisgyermekkorban neurológiai problémákat, szellemi visszamaradottságot idézhetnek elő.

Kinyitjuk a csapot, és folyik a tiszta, éltető nedű: valóságos csoda! De már annyira megszoktuk, hogy szinte pánik lesz rajtunk úrrá, ha valami miatt szünetel a vízszolgáltatás. A fejlett világban a vezetékes víz többszörös, szigorúan ellenőrzött szűrésen esik át, mielőtt a fogyasztóhoz kerül, ám a kellő tisztaságot még így sem éri el. Annak azonban gyakorlatilag nulla a valószínűsége, hogy halálos kórokozó kerüljön a csapból a pohárba vagy a kancsóba.

Mit tehetünk mi magunk?

Vízminőség-ellenőrzés

Még a sokszorosan szűrt, biztonságos vezetékes víz is több mint kétezerféle veszélyes vagy mérgező anyagot tartalmazhat: mikroorganizmusokat, agrokemikáliák maradványait, radongázt stb.

Érdeklődjük meg a helyi vízműveknél, hogy lakóhelyünkön milyen a vezetékes víz összetétele. A szolgáltatótól függ, hogy a tájékoztatás ingyenes-e vagy sem; aki saját kútból emeli ki a háztartása számára szükséges vizet, annak biztos, hogy fizetnie kell a vízminőség-vizsgálatért.

Az alapfokú elemzés az arzén, a baktériumok, a klór, fiuor és jód, a réz, ólom és mangán, a víz keménységéért felelős mész és magnézium, továbbá a sók (nátrium, nitrátok, nitritek) kimutatására terjed ki.

A mezőgazdasági területekről a talajba és a folyókba, onnan pedig a vezetékes vízbe kerülő baktériumokról és nitritekről, nitrátokról évente, más összetevőkről minden harmadik évben, a radon és az illékony szerves vegyületek jelenlétéről három-öt évente kérjünk kimutatást.